Akkor kezdjük Csicserivel :"D. Múlthét csütörtökön 4 óra után matek korepről mentünk aerobikra a Bertával és a Hannával. A bicikli út szélén egy szerencsétlen veréb feküdt. Én vettem észre ( pici istenítés :"D). Körbeálltuk és nem tudtuk mit csináljunk:
- Felhívom Aput és megkérdezem mit csináljunk-vette elő Hanna a telóját. Beszélt vele.- Azt mondta tegyük arrébb.
Erre Csicseri élete utolsó break táncát adta elő. Hanna elővett két papírzsepit.
- Anna segítesz?-nézett rám
- Ne már.... -mondtam mint valami isóta :"D
- De egyedül nem tudom...
- De én nem akarom....
De aztán a Hanna csak megoldotta egyedül. Betettük egy bokor tövébe, a Bertáék meg betakarták levelekkel. A tisztelet érdekében 1 perc néma csenddel emlékeztünk meg Csicseriről ( a matek agysorvasztó, nem felejteni ezt el). Amikor ezt elmeséltük az edzőknek ő csak azt mondta, hogy még a verebek is meghalnak tőlünk.
Most pedig beszélgessünk Árpiról. Árpi egy hóember aki a kertünkben áll és akit a Bertával építettem hót sötétben ( igazából én csak néztem). Piros sapkája, sárgarépa orra ami tönkretette az első fejet. Szén szeme, szén gombjai vannak. Ő Árpi. Árpi a szerelmem *----*.
Tömören, röviden ez történt múlthéten. Most viszont harmadik témánkra térnék a karma átkára... Nos mostanában kissé lusta voltam angolból, úgyhogy én okos a jeges uton megindultam biciklivel, ennek az lett a vége, hogy egy kanyarban taknyoltam egy bazi nagyot :')
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése