Kegyetlenségek, és infó a nyusziról a bal sarokban.

  Az élet igazságtalan, de azért néha kapni tőle kekszet. Ami most éppenséggel azért sz*r kellemetlen, mert reggelente kiszáradt torokkal általánosságban arra kelek, hogy egy gyenge kis köhögőroham jött rám. Ilyenkor az embereknek általában az jut eszébe, "de mázlista!". Nem nem az. Majdnem megfulladtam  versmondás közben, eszeveszettül fújom az orrom, hagyma teát kell innom, és iskolába járok, míg egyes osztálytársaim azért fekszenek otthon, mert oxigén került a tüdejükbe. Hát nem logikus?
   Év eleje óta nem nagyon írtam, de úgy döntöttem itt az ideje, hogy végre felvázoljam az iskolában fennálló helyzetet: kaptam hét újrégi osztálytársat, két új tanárt, éééééééééés egy kiló négyest. Ez nem is lenne akkora baj, ha 1. Nem kéne szín ötösnek lennem félévkor, 2. nem utálnék párat az új régiúj osztálytársaimból, és 3. Ha az új matektanár tudna tanítani, valamint részt venne, hogyan húzzam ki rendesen a szemem tanfolyamon, a tesitanár meg kútba dobná a tájszólását, és végre elhúzna egy szemészhez, hogy helyre hozzák a kancsalságát. Szóval kb. ez a fennálló helyzet. De egyébként minden rendben, épp a baseball ütőmet keresem ( c: ). N em, ennyire azért nem vagyok kegyetlen. Még.
   Na és akkor a nyusziról a sarokban. Nagyon hangulatos, cuki meg minden, de miért van ott lassan fél éve? Mert nem fogom lecserélni, ahhoz túl menő és cuki. Tud táncolni.
  Ez pedig az a rész ahol kérdőjelhez értem. Meséltem én nektek édes Tóbiásomról? Aha, szerintem se. Na akkor hajrá ^^:

Május, volt a nap majd kiégette a retinámat, mikor reggel hétkor kinyitottam a kaput, hogy majd beengedem a kísérőmet az iskolába. Tök átlagos is lett volna, ha az ajtó előtt nem egy nagyon sebes fülű, nagy fekete cica ül, akinek csipásak a szemei. Apu dolgozott, nem volt otthon, anyuval úgy döntöttünk hagyjuk a fenébe, majd apa helyrehozza. Amikor délután haza értem az oskolából,

cicabarátom még mindig ott volt, majd miután délután is hazaértem a valamimről akkor is ott dekkolt. MAjd azutáni nap, azután, és azután is. Elkezdtük lekezelgetni a fülét, etettük, simogattuk, apu elnevezte Tóbiásnak. Majd ez az egész addig fajult, hogy nyár elején megjelent a barátnőjével, a szomszéd fehér hülye macskájával. Ő is odaszokott, egy idő után már engedte, hogy simogassuk. Na és mi nem történt, ezek a cicák csináltak egy kölyköt. A fehér anyamacska meg egy idejig ott tárolta a garázsunk hátuljában pár léc mögött, egészen addig míg rá nem akadtunk. Azóta egyfolytában nő, Tóbit beoltattuk és mindenki hepi. Tóbiás, "A fehér macska", meg Kiscica nagyon jól el vannak, és én imádom őket.