Elkezdődött a szünet. Juhé. Őszintén szólva? A Bertán, és azon kívül, hogy most már sokkal több időt tölthetek anyuékkal nem volt más okom várni. Na meg a szülinapom, de ez más tészta.
Amióta itthon vagyok nem érzem igazán boldognak magam. Kicsit olyan mintha visszacsöppentem volna a régi világomba, eléggé egyedül vagyok, és ilyenkor gondolkodok. És ha gondolkodok...na abból sok jó nem sülhet ki, mert mindig kiakadok. De talán leginkább az esik rosszul, hogy akikkel régen napi szinten beszéltem, felém se kuksiznak. Ott van például az Armand is. Tavaly ilyenkor őt tartottam az egyik legjobb barátomnak. Akinek bármit elmondhatok, akivel kölcsönösen meghallgatjuk a másikat, ugyanakkor lehet hülyéskedni is vele, bla bla bla. Az idei évben két találkozót próbáltam vele összehozni, de az a vicces, hogy mindkettőt lemondta, pedig ő hívott fel előbb, hogy mégis mi van velem. Miután a másodikat lemondta úgy voltam vele, nem futok utána. Nem játsszuk el megint, ami tavaly volt, elegem van abból, hogy az emberek hazudnak nekem. Azt mondja találkozzunk, beszéljünk, holott ő mondja le az egészet. Ma pedig találkoztak a Nikivel. Hát mondom kurva jó. Neki biztos nem kellett kétszer kérni. Mert ha a Niki mondja akkor oké. Ha én mondom, akkor hagyjuk. Tudod...mindenem ki van a Nikivel. Játssza az ártatlant, hogy ő tökre szurkol nekünk a Krisztiánnal, meg hogy bármit elmondhatok neki, holott az egész arra megy ki, hogy ő legyen a középpontban. Mindig ez van, és a legrosszabb az egészben, hogy mindig valahogy megoldja, hogy neki jöjjenek ki jól a dolgok. Utálja ha valakinek összejövőben valami fiúügy, vagy bármi, amivel kicsi figyelmet is szerezhet magának az emberke, ezért szépen beletapos a terveibe, hogy a figyelem ráterelődjön. Komolyan, lassan ott tartok, hogy kivetem egy szakadék szélére, ami alatt víz van ami tele van emberevő bundás kenyerekkel.
Azért persze örülök, hogy végre az itteniekkel is lehetek, meg azért hiányzott az egész miniváros fílingje, de hogy őszinte legyek, alig várom, hogy vissza mehessek a suliba. Nem azért mert tanulni kell, francokat, hanem azért mert ott állandóan körbe voltam véve emberekkel, akiket még úgy bírtam is. Ja, szóval alig várom a vasárnapot.
Ma voltunk a Bertával moziban, megnéztük a Hotel Transylvania 2-t. Amikor még júliusban kitaláltuk, hogy elmegyünk rá, egyáltalán nem tűnt gáznak. Ma, ahogy elértünk a mozihoz, én már éreztem, hogy hülyének fognak minket nézni, és ja. Mivel elég kicsi a város ahol moziban voltunk, már a bejárat sem volt egybe a kijárattal. A Berta meg rögtön a "Kijárat" táblával ellátott ajtónak indult neki, és mi után magyaráztam neki, hogy az a kijárat, átmentünk a bejárati ajtóhoz. Na már amikor odamentünk a pénztárhoz, az ott álló nő először elvigyorodott rajtunk. Megjöttek az érett 15 évesek. Aztán meg tiszta közömbös meg bunkó volt, pedig azt hittem majd tudunk szerezni ingyen popcornt. Szép álom volt. Szóval ja beültünk a moziterembe ahol rajtunk kívül max 25-en voltak még, kislányok és anyukáik. Nem baj, mi azért rohadt jól néztünk ki ott. De egyébként el voltunk. A film tökre agysorvasztó volt, de azért a kissrác benne rohadt aranyos volt, és mi már csak ezért is élveztük. Aztán hazajöttünk, beszélgettünk, meg úgy tökre el voltunk. Ilyen téren a szünet eddig tök jó.Hétvégén az Anna összehozott egy kis táboros találkozót, ott volt a Szúra, a Kami, a Flóra, az Anna meg természetesen én. Rohadt jó volt, hajnalig fent voltunk, annyi műkaját megettünk mint a fene, csináltunk ezer képet. Egyébként furi volt az egész, mert már eleve el lett cseszve az eleje. Szegedre kellett bemenni a lányokért (engem az Annáék felszedtek útközben, mert az öccsét vitték el a mellettünk lévő minivárosba a nagymamájához) a vonat állomáson vártunk, beszélgettünk az Annával, meg zenét hallgattunk aztán kimentünk a peronra. A barátnőmet majdnem megette egy darázs, de szerencsére csak majdnem. Aztán megjöttek a Szúráék, és mivel az Anna anyukájáék csak behozni tudtak minket Szegedre, ezért szépen elvillamosoztunk a buszmegállóba ( Szeged mellett
 |
| Ez lett az egyik legjobb kép |
Beszélgettünk, meg elvoltunk, aztán megjött a busz, felszálltunk és elindultunk, odaértünk, beszélgettünk, meg tök jól el voltunk. Egész hétvégén filmeket néztünk, tortáztunk, popcornt ettünk, fitnesz parkban szórakoztunk, csináltuk ezer képet, és nagyon jól el voltunk. Eszméletlenül király volt az egész, biciklivel meg rollerrel gangeltünk végig a városon.
A szülinapommal kapcsolatban meg nem tudom. Várom, mert kíváncsi vagyok mi lesz. Ki ír, az Armand mit ír, a Krisztián hogy ír, mindenki hogy ír, ki az aki tényleg emlékszik majd rám, meg hogy az egész hogy lesz. Remélem jól sül el. Majd még jelentkezem. Báj-báj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése