Ezt jobb ha nem olvasod el...

Néha elgondolkodom, hogy kinek jó az ilyen forró időjárás. Mármint oké, nyár van, ez az, legyen meleg, juhé, de ne annyira, hogy szoknyában és pólóban is képes legyek szétolvadni. Szeretem a meleget, (bár a tél valahogy közelebb áll a szívemhez) természetesen mértékkel. Bezzeg azt imádom amikor szakadó hóesésben kell haza bicikliznem és a hideg szétcsipkedi a kezem.
 Amióta eltelt a Berta szülinapja, napjaim nagy részét azzal töltöm, hogy ülök és a billentyűzetet nyomkodom, természetesen szerintem megérdemlem. Egész nyáron utazgattam, voltam táborokban táborozóként és felügyelőként egyaránt, (éljenek a hat évesek ) túráztam, kicsit fesztiváloztam, sátraztam és két hónapon keresztül kétnaponként jártam becsületesen tánciskolába. A tánciskolát az elballagó nyolcadkosoknak szervezik bár volt ott egy tizedikes lány is és itt megtanulunk keringőzni, chachacha-t táncolni, rocky-t és még sokféle más milyet, összesen 18-at. Ez egy fajta hagyomány itt, és, hogy őszinte legyek, jó volt táncolni, de amikor este héttől tizenegyig csak táncoltunk és a magassarkúm szétdörzsölte a lábamat kifáradtam. Ó és még a vizsgabálról is késtem. A táncsulit két rendezvény zárja, a táncverseny ahol választott párokkal eltáncolunk x táncot, és azt zsűrizik, meg a vizsgabál, ahol mindenki táncol mindenkivel. A vizsgabálon szokták kiosztani a táncversenyeseknek a rózsákat és az ajándékokat a helyezetteknek, de előtte volt ugye az egy órás vizsga, majd negyedóra szünet. Csak mi (Hanna, Anna2.0 és én) azt hittük fél órás. Úgyhogy igen, hoztam a szokásos formám.
  Szóval én most tök boldog vagyok. Akkor kelek amikor akarok, és akkor fekszek amikor úgy tartja kedvem. Egyetlen gikszer van az egészben: a szervezetem kitalálta, hogy ő csak azért sem termeli tovább a melatonint (alváshormon, amikor a szemhéjat fény éri a termelődési folyamata leáll, és igen én ezt külön angolon tanultam) és csak azért is 5 órát hagy aludni. Aznap persze valamikor 11 körül már lehajtottam a lap topom fedelét, jobb ötletnek tartottam, mintha a billentyűzeten aludtam volna el.
  Örömöm útjába csupán az iskolakezdés áll, mivel el kell kezdenem szortírozni a régi tankönyveimet, megvenni az új füzeteket,  azokkal kezdeni valamit, hogy ne legyenek olyan unalmasak, a szobámban valamiféle portörlést csinálni, egyszóval teljesen meggátol abban, hogy egész nap karaokepartyn lógjak, vagy épp a szintetizátoromat nyomkodhassam, mert én egy nagy virtuóz vagyok. Egyébként nem, a billentyűk tele vannak irkálva betűkkel.
  Az a meglepő, hogy ezzel együtt viszont várom is, és szeretnék már menni, hogy tanulhassak. Vagyis nem pont ezért (*Valaki*:hahaha, ezt már elszóltad, hülye kis stréber) csak valamiért én mindig is tökre imádtam a füzeteimbe firkálni, különböző színekkel kihuzigálni szavakat, vagy csak pénz söprögető néniket rajzolni, amiről eszembe jut az infláció és a többi (tudtátok, hogy a satöbbi az az  és a többi-ből lett? ezt csak most találtam ki). Szóval ilyen alap dolgok. Az egyetlen dolog amit nem akarok az a kémia. Remélem ezt hallod.
Kémia: Igen, igen de csak te nem szeretsz, mindenki imááááád engem!
Anna: Kicsit nem gondolod magad önteltnek?
Kémia: Kicsit nem gondolod magad idiótának?
Anna: Búj be a földbe, és játszd azt, hogy virág vagy, és megmentetted a világot magadtól! Napi jó cselekedet.                                                      
Nem vagyok értelmi sérült, csak fellógattam néhány karácsonyfaégőt a karnisra, meg végigvezettem az asztalomon, és az ágyam fölött mindig beleakadok meg néhány könyvemen, és most azt a látszatot kelti, hogy magasabb a belmagassága a helyiségnek, mint egyébként, és ennek annyira megörültem, hogy nem tudom.
 Szeresd a szeretethiányos sütikéket! Szegények olyan szeretethiányosak!