Változások

  Mindig megfogadom magamnak, hogy foglalkozok majd a bloggal, írok bejegyzéseket meg minden, de a nutella evés elvette az időmet. Mivel tudom, hogy jelentősebb forgalmam nincs itt, ezért magam miatt szeretném folytatni. Mármint tiszta menő visszaolvasni a részeket meg minden, néha azért elsüllyedek és el sem hiszem, hogy hogy lehettem ilyen értelmi fogyatékos 12 évesen, meg 13 évesen, és még most is... de azért elég jól el vagyok vele.
  Mióta nem írtam, derültek ki dolgok. Főleg ezek miatt nem írtam. De most leírom. Szóval először is: kibékültünk az Armanddal. Nem volt nagy cucc, megbeszéltük, és most már úgy elvagyunk, még a barátnőjével is sikerült nagyjából egy hullámhosszra kerülnöm, de kicsit furi. Aranyos meg minden, de olyan magányosnak tűnik.
Másodszor is: kiderült, hogy akit eddig lotyónak hittem, az lotyó. A legnagyobb. Igen, itt most a *név*-ről van szó. Amilyen alacsony lett, annyi kétszínűség szorult belé. Már régebben is figyeltem, hiszen amikor még nem jött ki ennyire rajta, én ölelgettem, aztán amikor visszafordultam a folyosón, olyan lenéző és "de elegem van belőle" tekintettel vizslatott utánam, hogy majdnem elsüllyedtem. Aztán év végén volt egy askos incidens, amikor a Kitti, meg a Hajni a Niki askjára névtelenül írogatták, hogy mekkora izé. Én meg gondoltam akkor játszom a nagy megvédőt ( ezért nem szabad ribancokat megóvni) és írtam a Hajni meg a Kitti askjára. Erre ők megharagudtak rám, próbákon állandóan mondogatták azokat a szövegeket, amiket írtam nekik. Később, egyik nap a Kitti írt egy felelősségre vonó levelet, amiben azt is elmondta, hogy a *név*-ék mindent visszamondtak neki, amit valaha én róla mondtam, úgy, hogy a lányok is hallották. Nem voltak nagy dolgok, csak néha olyasmi megszólalások hagyták el a Kitti száját, mint pl. " Az ilyen lányokból lesznek a valakik, és nem azokból akik könyveket olvasnak" miközben rázta magát tesi után az öltözőben, ezen én meg persze fenn akadtam, mint fán a levél. De vele is megbeszéltem. Természetesen később elmondtam a Nikinek, hogy tudok a *név*-s esetről, mikor Balatonszéplakon sétáltunk a városból vissza a szállás felé és fogtuk egymás kezét. Igazándiból köpni-nyelni nem tudott.
  Harmadszor: Jövőre gimi. Vagyis 20 nap múlva. Nem igazán érzem még magam készen erre. Hogy mindent hátrahagyjak, hogy jöjjön a tiszta lap, ami tényleg tiszta, csak a radírozás nyomai vannak rajta. Tudom, hogy a gimi nem jár azzal, hogy mindent eldobunk magunk mellől, de ahogy belegondolok, egyre inkább úgy érzem, hogy kezdenek tőlem távolodni a régi dolgok, ez meg tuti azt jelenti, hogy egy csomó új fog jönni, amitől én persze tartok, hiszen nem csak egy tök új környezetbe megyek, de olyanba is ahol nem nagyon ismerek még senkit. Természetesen beszéltem már pár osztálytársammal, meg lesznek a szomszéd városból is, de akkor is kicsit rémisztő. Persze mindig próbálom magam azzal nyugtatni, hogy tuti lesznek ugyanolyanok, mint én, de elég sok lesz az abban a városban lakó osztálytársaim száma, szóval már nagyjából ismerik egymást, stb. , stb... Meg azért a gólyaléttől is tartok. Mindenki átesik ezen, de azért örülnék, ha én kimaradnék belőle. Bár ahova a Bertáék mennek, ott még inkább vannak szívatások, úgyhogy kimerem jelenteni: mi jobban jártunk ilyen téren.
  Szóval egyelőre csak reménykedem, hogy azért jó lesz jövőre is. Meg mindenki másnak, hogy nekik is jó lesz.