Könyvek

  Sokszor elgondolkozom azon, hogy mit olvassak, de mivel már az összes nekem szimpatikus könyvet kiolvastam a könyvtárban, arra, hogy én nyáron még egyet kivégzek esély annyi, mint hogy a hajam végre normálisan álljon. A fürtjeim pedig utálnak engem, szóval így nem jutnék túl sokra. De talán csak az akaraterőmön múlik, hisz nem olyan rég kaptam az Armandtól egy verseskötetet ( ami azért elég nagy szó, ő a legnagyobb versrasszista, akit valaha is ismertem ) csak még pár versnél tovább nem jutottam, meg aztán vasárnap is kikölcsönöztem A legyek urát, de még a táskámból sem vettem ki. Meg a polcomon is ott pihen a Linger, az Alice Csodaországban, a Napfogyatkozás és még nem is tudom mennyi könyv.
  Anyukám jó pár éve dolgozik a városi könyvtárban, ezért már pici baba korom óta körbe voltam véve a különböző színes kötetekkel, na meg az internettel nem véletlen, hogy 9 éves koromban már úgy gépeltem, mint a többiek ötödikben. Furcsa mód ettől függetlenül is csak másodikban talált rám az a könyv, ami aztán elindította az egész olvasási folyamatot. Pár éve visszaolvastam. Hát gyerekek, az a kötet olyan gagyi volt, mint a fene, de hálás vagyok neki, mert végül is miatta kezdtem el olvasni. Szóval köszi te béna könyv. <3
  De hogy miért is lenne fontos találni pár könyvet amit ki tudok olvasni?
Jövőre kollégista leszek, és a Nikit meg az Éduát ismerve, szükségem lesz arra, hogy olyan hangosra állítsam a zenét, hogy ne halljam őket, miközben olvasok. Tudni illik, az Édua állandóan panaszkodik, és ha netalántán rájönne az öt perc, nekem valahogyan el kell előle tűnnöm, mert különben ideges leszek, dühös, káromkodni fogok, szóval ellentámadást indítok. Persze, ha egy könyv sem lenne a kezembe való, akkor még mindig ott van az a lehetőség, hogy bebújok a szekrénybe, hátha megnyílik egy átjáró Narniába, hogy aztán ott folytassam csodás életem hátralevő részét.